Segítsük a beporzókat

A beporzás egy rendkívül fontos folyamat. Ez biztosítja sok növény számára a szaporodáshoz szükséges magképződést, és ezáltal a fennmaradásukat. Ez egy kölcsönösen hasznos folyamat, hiszen a beporzók nektárral táplálkoznak, és beporzás közben gyűjtik be a saját és utódaik fennmaradásához szükséges táplálékot.

Nem csak a vadon élő növények szempontjából fontos a beporzók munkája. A szántóföldi növényeink jelentős részét is ezek az apró rovarok porozzák be, így az emberek számára szinte észrevétlenül biztosítják a fennmaradásukat és termésük megfelelő mennyiségét.

Az embereknek a beporzásról szinte rögtön a méhek jutnak eszébe, de a lepkék, zengőlegyek, poloskák, bogarak; a trópusi területeken pedig például kolibrik vagy denevérek is részt vesznek ebben a fontos feladatban.

Mivel a Föld népessége folyamatosan nő, így az élelmiszermennyiségre való igény is emelkedő tendenciát követ. Ennek következtében a mezőgazdaság egyre nagyobb teret hódít el a természettől. Az intenzív mezőgazdaság miatt a beporzó rovarok élettere és táplálékforrásai folyamatosan csökkennek, hiszen a nagy területen, monokultúrákban termesztett növényfajok nem egész évben, csak egy rövidebb periódusban nyújtanak táplálékot. A mezőgazdaságban a területhódítás mellett nagy probléma, hogy gyakran használnak olyan vegyszereket, melyek károsak lehetnek a beporzó rovarokra, így akár a tömeges elhullásukhoz is vezethetnek.

A mezőgazdaság mellett az egyre nagyobb népességszámú városok is negatívan hatnak a beporzókra. Ezekben a „betondzsungelekben” általában kevés a zöldfelület, ha vannak azok is utakkal, házakkal elszigetelve egymástól, így nehezítve a beporzók táplálékkeresését, valamint élő- és szaporodóhelyhez jutását.

A városokban, nagyobb településeken rengeteget lehet tenni a beporzókért. Minél több zöldterület, méhlegelő létesítésével, őshonos virágzó növények telepítésével, valamint búvó és szaporodóhelyek létesítésével, nagyban hozzájárulhatunk ezeknek a rovaroknak a védelméhez és fennmaradásához. A nagyobb parkokban, zöldterületeken ismeretterjesztő táblák létesítésével, megismertethetjük az emberekkel a beporzókat és az általuk végzett munka fontosságát, így segítve a harmonikusabb együttélést.

Olyan településeken, ahol nincsen lehetőség nagyobb zöldterületeket kialakítani, jó alternatívát nyújthatnak a kisebb, őshonos növényekkel beültetett virágágyások, de akár a beporzó-barát buszmegállók is. Ezek olyan buszmegállók, melyek tetejébe őshonos virágos növényeket telepítenek, amik nem csak a beporzóknak nyújtanak hasznos táplálékot, de még a káros anyagokat is segítenek megkötni a levegőből, valamint az esővíz megfelelő kezelésében is szerepet játszanak. Ilyen buszmegállókra jó példa a Hollandiában, Utrechtben található buszmegállók egy része. Egyesekben ijedelmet kelthet, hogy ezek a rovarok esetleg megtámadják az embereket, viszont az itteni tapasztalat is az, hogy elsősorban nem a darazsakat, hanem a szelídebb méheket és egyéb beporzókat vonzzák a telepített növények.

A házak kertjébe sokaknak szép látványt nyújt a tökéletesre nyírt gyep, de a biodiverzitás szempontjából ez rendkívül rossz választás. Ha csak fű van a kertben, az nem biztosít táplálékot a beporzóknak. Már azzal is sokat tehetünk, ha virágzó fákat, cserjéket ültetünk, valamint a kert egy napos részében a gyepet lecseréljük virágágyásra, melybe egynyári, kétnyári és évelő virágzó (elsősorban őshonos) növényeket ültetünk. Fontos, hogy úgy válogassuk össze a növényeket, hogy tavasztól őszig biztosítsanak táplálékot a beporzóknak.
Ültethetünk például cserjék közül nyáriorgonát, húsos somot és különböző lonc fajokat, de akár trombitafolyondárt is, melyek virágzáskor nem csak szép látványt nyújtanak, de remek táplálékforrást és búvóhelyet biztosítanak a beporzóknak.

Akár fűszer-és gyógynövényeket is ültethetünk, például rozmaringot, kerti kakukkfüvet vagy orvosi zsályát. Virágzás során ezek is jó táplálékforrást nyújtanak, valamint mi is tudjuk hasznosítani őket.

Évelő növények közül a talán az egyik legnépszerűbb a közönséges levendula, de remek választás a bíbor kasvirág, az őszirózsa, a közönséges cickafark és a varjúhájak is.

A kora tavasszal nyíló növények is fontosak, hiszen a poszméhek már ilyenkor is aktívak lehetnek, így a tulipánok, nárciszok, téltemetők, gyöngyikék és sáfrányok (krókuszok) már ilyenkor táplálékot tudnak biztosítani számukra.

Egynyári növények közül jó választás lehet a körömvirág, a búzavirág, a pipacs és a mézontófű, de lehet kapni már külön erre a célra lepke- és méhbarát virágmag keverékeket is.

Ha lehet kerüljük a kertben a vegyszerek használatát, hiszen ez kedvezőtlenül hat a beporzókra.

Ne hagyjuk felkapcsolva éjszakára a kertben lévő világítást, mert megzavarhatja az éjjel aktív lepkéket és egyéb rovarokat, akik a fényforrás közelében időznek, így nem keresnek táplálékot maguknak.

Helyezzünk ki itatókat, hiszen vízre is szükségük van ezeknek az élőlényeknek. Egy kis tálkába tegyünk ki vizet és biztosítsuk a folyamatos pótlást is, mivel a madarak és a beporzók is megjegyzik a helyet és odaszoknak. A méheket segíthetjük azzal is, ha a vízzel teli edénybe köveket vagy fadarabokat helyezünk, így ezekre rá tudnak szállni, így csökkenteni tudjuk a vízbe esésük esélyét.

Helyezzünk ki lehetőleg széltől és esőtől védett helyre méhhoteleket, ezzel biztosítva búvó és szaporodó helyet ezeknek a rovaroknak. Akár farönkök is megfelelőek erre a célra, amikbe különböző méretű lyukakat tudunk fúrni.

Nem kell azoknak sem lemondani a beporzók segítéséről, akinek nincsen nagy kertje, akár egy erkélyen is rengeteg lehetőségünk nyílik erre. Balkonládába ültetett egynyári vagy akár kisebb méretű évelő növényekkel, víz, valamint pár kisebb méhhotel kihelyezésével is nagyban tudjuk támogatni a munkájukat.

Látszik tehát hogy a beporzók munkája milyen fontos, mekkora hatással van az emberiségre is és hogy már pár apró változtatással is sokat tehetünk a védelmük érdekében. Sosem késő megismerni ezeket a rovarokat, és ha már fiatal korban megtanítjuk a gyerekeknek az általuk végzett munka fontosságát és hogy hogyan tudjuk segíteni őket, akkor a megfelelő ismeretek birtokában harmonikusan tudnak együtt élni a későbbiekben ezekkel a hasznos rovarokkal.