A GHG Protocol szerepe az ipar dekarbonizációjában, a fenntartható energiahatékonyság fejlesztésében.
A vállalati karbonlábnyom mérése ma már jóval többről szól, mint a fenntarthatósági jelentések elkészítéséről. A GHG Protocolra épülő kibocsátásmenedzsment az energiahatékonysági fejlesztéseket, a tudatosabb beruházási döntéseket és hosszú távon a vállalatok versenyképességét is támogathatja.
Mi az a GHG Protocol?
A GHG Protocol (Greenhouse Gas Protocol) a szervezet üvegházhatású gázkibocsátásainak számszerűsítésére és jelentésére nemzetközileg elfogadott módszertani keretrendszer. A világ vezető vállalatai, pénzügyi intézményei és fenntarthatósági minősítő rendszerei is ezt a módszertant alkalmazzák a szervezetek klímavédelmi teljesítményének mérésére és összehasonlítására.
A módszertan három fő kibocsátási kategóriát különít el:
Scope 1: közvetlen kibocsátások a vállalat saját tevékenységéből
Scope 2: vásárolt energiafelhasználáshoz kapcsolódó közvetett kibocsátások
Scope 3: az értékláncban keletkező egyéb közvetett kibocsátások
Az ipari nagyvállalatok esetében napjainkban a Scope 3 kibocsátások képviselik a teljes karbonlábnyom legnagyobb részét, ezért ezek azonosítása és kezelése mára stratégiai jelentőségű kérdéssé vált.
A karbonmenedzsment és az energiahatékonyság kapcsolata
Az elmúlt években a vállalatok energiafogyasztása és az ebből eredő kibocsátások mérése túllépett a fenntarthatósági jelentéstétel keretein. A növekvő energiaköltségek, a klímaváltozással összefüggő működési kockázatok, valamint a vevői és finanszírozói elvárások egyaránt azt eredményezik, hogy a vállalatoknak részletes ismeretekkel kell rendelkezniük energiafelhasználásukról és az abból származó üvegházhatású gázkibocsátásaikról.
Ebben a folyamatban a GHG Protocol olyan közös módszertani alapot biztosít, amely lehetővé teszi a kibocsátások mérését, nyomon követését és az intézkedések eredményének visszamérését. A módszertan nemcsak az ESG beszámolók és klímacélok kialakítását támogatja, hanem megalapozza az energiahatékonysági és dekarbonizációs beruházások döntéseit is.
Az energiafogyasztás csökkentésére irányuló fejlesztések, technológiaváltások vagy megújulóenergia projektek hatása így nemcsak költségoldalon, hanem kibocsátáscsökkentési szempontból is objektíven mérhetővé válnak.
A vállalat energia és kibocsátásmenedzsmentje szorosan összekapcsolódik az ISO szabványokkal és energetikai auditokkal is. Míg a GHG Protocol a szervezet kibocsátásainak meghatározását és nyomon követését biztosítja, addig az auditok és az ISO 50001 az energiafelhasználás folyamatos fejlesztéséhez nyújt strukturált keretrendszert.
A rendszereket együtt alkalmazva jobb lehetőség nyílik arra, hogy a vállalatok ne csupán mérjék környezeti hatásaikat, hanem célzott intézkedésekkel és beruházásokkal csökkentsék azokat.
Az energiafelhasználás volumene jelentős hatással van egy szervezet környezeti hatásaira. Az éves 10 TJ körüli vagy azt meghaladó energiafelhasználás már olyan nagyságrendet jelent, ahol az energiahatékonysági intézkedések, mind üzleti, költség és kibocsátáscsökkentési szempontból is érdemi hatással járhatnak, ezért ezen a vállalati szinten az energiafelhasználás tudatos ismerete már stratégiai tényező.
Miért fontos a GHG Protocol az ipari vállalatok számára?
Az értékláncok szereplői egyre gyakrabban tapasztalják, hogy a nemzetközi nagyvállalatok már nem csupán fenntarthatósághoz kapcsolódó vállalásokat kérnek, hanem konkrét adatokat a kibocsátásokról és hozzájuk kapcsolódó csökkentési terveket is.
Mindemellett a vállalatokat támogató rendszerek is mint, például az SBTi (Science Based Targets initiative), a CDP vagy az EcoVadis is, közvetlenül épít a GHG Protocol módszertanára. Így a vállalatok számára a Scope 1, 2 és 3 kibocsátások meghatározása gyakran már nem csupán fenntarthatósági kérdés, hiszen a globális vállalatok már az említett nemzetközi kezdeményezéseken és értékelési rendszerek keresztül mérik a beszállítók környezeti teljesítményét és saját Scope 3 kibocsátásuk csökkentéséhez egyre inkább számszerűsített, módszertanilag is alátámasztott adatokat várnak el.
Adminisztrációs teher vagy a jövő versenyelőnye?
A dekarbonizáció alapfeltétele a mérhetőség. A vállalatok csak akkor tudják hatékonyan csökkenteni környezeti hatásaikat, ha pontosan ismerik kibocsátási forrásaikat és azok mértékét, jelentőségét.
A GHG Protocol olyan átlátható és nemzetközileg elfogadott keretrendszert biztosít, amely lehetővé teszi a kibocsátások hiteles számszerűsítését, a fejlesztések eredményének nyomon követését és a klímavédelmi célok megalapozását.
Ezáltal az iparban a karbonlábnyom számítások mára vezetői döntéstámogató eszközzé váltak. A közeljövőben pedig a versenyelőnyt vélhetően azok a vállalatok fogják megszerezni, melyek a kibocsátásaik adatait nem pusztán jelentéstételi kötelezettségként kezelik, hanem azokat az energiahatékonysági fejlesztések, a beruházási döntések és a hosszú távú üzleti stratégia szerves részévé teszik. Az adatalapú kibocsátásmenedzsment így egyszerre szolgálja a fenntarthatóság terén kitűzött célokat, a működés és költséghatékonyság javítását, illetve a vállalat versenyképességét.
Amennyiben szeretné átláthatóbbá tenni vállalata termelési kibocsátásait, és feltérképezni a lehetséges csökkentési irányokat, kérje díjmentes szakmai konzultációnkat.
