Patrick Lencioni - Szuperképességek a csapatban

A könyv abban próbál meg segítséget nyújtani, hogy az olvasó megtalálja az adottságait kiaknázó feladattípusokat, illetve azokat a tevékenységeket, amelyek során nincs lehetősége az erősségeire építeni. Ennek megismerése mindenki számára lényeges, mivel, ha valaki nem a szuperképességé/einek megfelelő munkakörben helyezkedik el hosszú távon, úgy azt veheti észre, hogy egyre kevésbé élvezi, amit csinál, hamar kiéghet.

Az író a saját tapasztalatából merítve egy igen olvasmányos és tanulságos tanmesén vezet minket végig a könyv nagyobb részében. Ebben bemutatja a 6 szuperképesség modelljének megalkotásához vezető folyamatot és annak alkalmazási lehetőségeit. Megismerhetjük „Bull” és későbbi csapatának történetét, valamint a vasárnapi depressziónak is nevezhető jelenség intő jeleinek felismerését. Ezt azonban nem lehet ilyen rövid ajánlóban bemutatni, így mindenképp ajánljuk a könyv elolvasását. Aki viszont csak a modellt szeretné megismerni vagy legalábbis ízelítőt kapni belőle, annak ezt alább bemutatjuk.

Minden feladatot, projektet 6 részterületre lehet osztani, ezt nevezzük a hat szuperképességnek. Ezt a modellt a következő ábra szemlélteti.

Az összekapcsolódó fogaskerekek jelölik az egyes részterületek kapcsolatát, amely azt szimbolizálja, hogy ahogy az első mozgásnak indul, úgy kezd vele együtt a többi is dolgozni.

Vegyük is sorra a típusokat:

Ké: a kérdezés szuperképességével rendelkező egyén megkérdőjelezi, kétségbe vonja a jelenlegi helyzetet, rávilágít, hogy biztos nem lehetne-e jobban, gyorsabban, olcsóbban vagy hatékonyabban csinálni az adott dolgot.

Ö: az ötletelés szuperképességével megáldottak az előbb részletezett kérdésekre keresik a megoldásokat. Az ilyen embereket tartjuk általában kreatívnak és találékonynak, mivel sokszor látszólag a semmiből találnak ki újító ötleteket.

M: a mérlegelés szuperképességével eredendően jó ösztönökkel és józan ítélőképességgel megáldott személyek rendelkeznek. Ezek az emberek kevés adatmennyiséggel vagy szakértelemmel is döntően helyesen ítélik meg a helyzetet vagy akár egy új ötletet. Érdemes hallgatni rájuk, mert jó tanácsot és visszajelzést adnak.

L: a lelkesítés szuperképességével rendelkező motiválja a társait, felkelti az érdeklődésüket egy új ötlet vagy eljárás iránt. Rábírja az embereket a feladatuk elkezdésére, majd elvégzésére és közben végig lelkesíti őket.

T: a támogatás szuperképessége esetén arról beszélünk, ha valaki támogatást, segítséget nyújt a társának úgy és akkor, amikor annak szüksége van rá (még ha erről az illető nem is tud). Megérzik kinek mire van szüksége és feltételek nélkül, készségesen a segítségére sietnek.

KI: a kitartás szuperképességével rendelkezők késztetést éreznek a dolgok lezárására. Örömüket lelik az utolsó, sokak számára már nyűgnek érzett apró finomítgatásokban. Ők azok, akik gondoskodnak arról, hogy minden akadályt elhárítva, minden teendőt kipipálva záruljon le a projekt.

Habár mindegyiket szuperképességnek nevezzük, általában egy embernek ezekből a tulajdonságokból csak 2 sorolható a szuperképességei közé. A másik 4-et viszont további két jártasságra és két nehézségre oszthatjuk.

A szuperképességeink közé tartozó tevékenyégeket örömmel végezzük és energiával töltenek fel. Általában ezekben a feladatokban jók is vagyunk, így sikerélményeket érhetünk el, ha az időnk jelentős részét ezek a tevékenységek teszik ki. Fontos, hogy kiaknázzuk az erősségeinket, hogy hosszútávon élvezzük, amivel foglalkozunk.

A jártasságaink közé sorolható tevékenységekben többnyire jók vagy akár kiválóak is vagyunk, viszont ezekben nem feltétlen leljük örömünket. Habár nem érezzük gyötrelmesnek ezen feladatok elvégzését, mégis, ha sokáig csak ilyen tevékenységet végzünk idővel elveszítjük a lelkesedésünk és a kedvünk.

A nehézségeink alatt pedig olyan feladattípusokat értünk, amik nemhogy feltöltenek még ráadásul el is szívják az energiáinkat. Ezekkel rendszerint nehezen boldogulunk, nem vagyunk benne igazán jók, viszont mindenkinek el kell végezni néha ilyen jellegű dolgokat is. Amire ügyelni kell, hogy minél kisebb részét tegyék ki az életünknek ezek a feladatok, mivel folyamatos végzésük idővel kínlódáshoz és kudarchoz vezetnek.

Ezeket a szuperképeségeket több csoportba is lehet sorolni, ilyen csoportosítás például az aktív és reaktív képességek.

Az ábrán a felső sor a reaktív szuperképességek csoportja, mivel ezeknek az embereknek mindig valamilyen ösztönzésre van szüksége a cselekvéshez. A kérdezők a környezetüket megfigyelve, megkérdőjelezve reagálnak azokra a dolgokra, amik szerintük jobban is működhetnének. A mérlegelők az ötletelők felvetéseire reagálva eldöntik milyen irányba induljon tovább a csapat. A támogatók mások igényeire, mint mondjuk a lelkesítők motiválására reagálnak. Ők jelentkeznek elsőként a feladat beindításának segítésére, de maguktól nem kezdenének bele valami újba.

Az alsó sorban található három aktív szuperképességnek nincs szükségük külső motiválásra, ők aktívan elvégzik a számukra fontos és értékes feladatot. Az ötletelők új megoldásokkal rukkolnak elő bármilyen kialakult helyzetben. A lelkesítők a változás motorjai, bevonnak, mozgósítanak másokat, szervezik a dolgokat. A kitartók pedig az akadályokat azonosítva, azokat elhárítva befejezik amibe ők vagy a csapatuk belekezdett.

Fontos még megemlíteni a sorrendet is. Minden feladat három fázisból tevődik össze, ezek pedig az ötlet kialakítása (kérdezés és ötletelés), az aktivizálás (mérlegelés és lelkesítés) és a megvalósítás (támogatás és kitartás).  Gondoljunk csak bele, hogy milyen hatással lenne a csapatmorálra, ha már a megvalósítandó ötlet kiválasztása és a kollégák fellelkesítése után mégis megkérdőjeleznénk, hogy nincs-e egy teljesen más, de jobb megoldás. Még lehangolóbb, ha már a megvalósítás kellős közepén vagy akár végéhez közeledve (mikor már csak az apróbb simítások vannak hátra), valaki felteszi a kérdést, hogy ezt nem csinálhattuk volna jobban.

Végül egy csapat nyilvánvalóan akkor működik jól, ha minden szuperképesség megfelelő arányban képviselteti magát. Gondoljunk csak bele, hogy ha hiányzik a kérdező személye, akkor nincs a csapatban olyan, aki esetleg rávilágítana minket arra, hogy az adott dolgot csinálhatnánk jobban is. Ha nincs ötletelőnk, akkor hiába látjuk a problémát nem tudunk jobb megoldással előállni. Mérlegelő hiányában lehet, hogy nem a megfelelő döntést hozzuk az ötletek összevetése során. Lelkesítő nélkül a csapat nem lesz elég motivált és még azelőtt romba dőlhet a terv, hogy igazán belekezdtünk volna. Támogató hiányában a csapattagok nem ragálnak a lelkesítők felhívására, nem kezdődik meg a munka, ráadásul segítség nélkül elakadhatnak bizonyos feladatoknál. A kitartók nélkül pedig lehet bármilyen jó az ötlet, ha nem visszük végig a folyamatot, nem is várható siker.

Tehát mindenféle képesség fontos, értékes és szükséges egy csapat működéséhez. Ezért igyekezzünk felismerni kollégáink erősségeit és azok kiaknázását szolgáló feladatkörök felé terelni őket!

Ha felkeltette az érdeklődését a fenti ízelítő és szemléletes példákon keresztül szeretné minél jobban megismerni a szuperképességek kihasználásának lehetőségeit, akkor jó szívvel ajánljuk a Szuperképességek a csapatban című könyvet.